Ha eddig úgy érezted, hogy valami hiányzott a belvárosi klub felhozatalból, már nem kell tovább várnod arra a helyre, ahol minden klappol, és ahol a zenei együtt jár a vizuális élménnyel és a reggelig tartó bulihangulattal. A TEREM az a hely lett, ahova élményszámba megy lemenni. Maximalizmussal kialakított hang- és fényrendszer, dizájnos terek, kulturált környezet, a legnívósabb nemzetközi előadókkal; talán így lehetne legjobban jellemezni.
Csak, hogy jobban el tudd képzelni; a klubot két szigetkörnyi kábel fedi le, a galériát 4 elefánt súlyát nyomó vasszerkezet tartja, 30 méternyi pult áll rendelkezésedre, hogy minél gyorsabban kézhez kapd kedvenc italodat, és 30 négyzetméternyi ledfal tesz rá még egy lapáttal a hangulatra. A közvetlen konyhakapcsolatról nem is beszélve a főváros egyik legjobb éttermével, a Babellel és a szintén kimelkedően minőségi Kioskkal.
A TEREM idén tavasszal egy olyan rendezvénysorozattal jelentkezik az Absoluttal karöltve, amire még a vájfülű zenerajongók is elismerően bólintanak majd. Az Acousticum Live! egyedi zenei világot hoz a nyüzsgő budapesti éjszakába, ahol a lélekig hatoló instrumentális hangzás, a hidegrázós énekhang keveredik az elektronikus zene dinamikus ütemeivel. Amit kapsz, az egyszerre művészi, magával ragadó, és közben nagyon bulis. Mindez olyan nemzetközi sztárok fellépéseivel, akik a világ legmenőbb klubjaiban játszanak rendszeresen.
Olvasd el interjúnkat a Slow Hands zenei zsenijével Ryan Cavanagh-gal!
Március 11-én, most szombaton a Kraak & Smaak alapembere, Mark Kneppers lép fel, aki a csapattól már megszokott energikus funky, disco, house hangzást fogja a csúcsra emelni a klubest keretében. Az este másik fellépője pedig Ryan Cavanagh aka Slow Hands, a klasszikus zenét, a jazzel, a blues-zal és a modern kori deep house dallamaival ötvöző New York-i zseni.
Forrás: Slow Hands Facebook
Hallgasd meg az utolsó Slow Hands lemezt!
Nagy örömünkre sikerült elkapni Ryant egy rövid interjúra pár nappal a buli előtt. A laza kérdezz felelek során egy egész személyes oldalával ismerkedhettek meg.
Mi a legfontosabb dolog, amit hősödtől, Eric Claptontól tanultál?
Kitartást és rugalmasságot. Számomra Clapton az igazi rocksztár megtestesítője. Ő fedezte fel a heavy metalt, megírta a világ legnagyobb rockslágerét, a Layla-t, együtt ivott Bob Dylannel és Levon Helmmel, volt drogfüggő, valójában mindent bevett, amit csak lehetett, és túlélte. Ha már a könyöködön jön ki az unplugged lemeze, amit a szüleid gyerekként 100-szor meghallgattattak veled, vagy gyűlölöd, mert rajta kaptad a szerelmedet egy másik fiúval csókolózni a szalagavatón a Wonderful Tonight-ra, határozottan ajánlom, hogy olvasd el az életéről szóló könyvet, mert meg fog változni a véleményed! Más rock and roll sztárok simán elbújhatnak mellette.
Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást a dalszerzés során?
A szövegírás során érzett kétség. Egyáltalán nem könnyű jó, de mégsem nyálas szöveget írni. Az énekdallam sem megy túl könnyen, nagy precizitást igényel, és még mindig van hova fejlődnöm benne.
Mit szeretsz legjobban az utolsó lemezedben, a Bye-ban?
A készítése emlékét; hogy ez nemcsak egy emberről szólt, hanem mindazokról, akik részt vettek a véglegesítésében és az első lemezem, az I’ll Find Me újrastúdiózásában. Dave Robertson, Andrew Lynch, Tim Farrell és én; így dolgoztunk négyen. Ez a mi közös történetünk, nagyon kevés alvással, jó sok Old Overholttal, e-cigivel és mopsz kölykökkel. Amikor végre végeztünk, egy hatalmas pacsival és egy üveg whiskyvel ünnepeltünk. Annyit voltunk a stúdióban, hogy szinte az újdonság erejével hatott a napfény.
Mi teszi valaki zenéjét különlegessé?
Az eredetiség. Ennyi. A legtöbb művész próbál valakihez vagy valamihez hasonlítani. Ebből lesznek a zenei stílusok, a különböző színterek, és ezért sokszor sajnos azok a fiatalok, akik próbálnak valami újat létre hozni, belebuknak. Persze tudom, hogy az eredetiség szubjektív. Ha mégis valami példát kellene mondanom, akkor az új Dirty Projectors lemezt hoznám fel. Még sosem hallottam hozzá hasonlót.
Mi a te adrenalin bombád?
A tequila vagy ha Kolumbiában vagyok, az Aguardiente. (nevet) Persze az is, ha a közönség veszi a lapot, vagy ha csakúgy sikerül meglepnem az embereket, akár a stúdióalbumaimmal, akár a fellépéseken. Az új szettem például elég improvizatív, ami rohadtul félelmetes számomra, mert megvan az esélye a totális katasztrófának. De ha működik, akkor kegyetlenül nagyot üt! Nincs ahhoz fogható, ha olyan dolgot csinálsz, ami a lelked mélyéről jön, és betalál az embereknél.
Mik az előnyei és a hátulütői, hogy egyszemélyben vagy a Slow Hands?
Előny, hogy nem kell a másnapos zenésztársadat felébresztened egy idegen város hotel szobájában. Hátrány, hogy túl sokat vagy magadban. Még az izgalmas és mindig nyüzsgő Tokióban is egyedül tudod magad érezni, ha már mondjuk hatodszor jársz ott. Aztán ott van még az is, hogy nem nagyon hibázhatsz a fellépésed során, mert mindenki csak rád figyel.
Mire készüljünk a budapesti buli kapcsán?
Utoljára négy éve voltam Budapesten. Az eszméletlen jó volt! Nem tudom, hogy fogadnak majd az emberek, egyáltalán lesz-e olyan, aki emlékszik rám, de a múltkori élmények alapján van egy olyan érzésem, hogy jól fogunk szórakozni.
Ha szívesen ott lennél a bulin, játssz a TEREM Facebook oldalán a jegyekért és a behűtött Absolutért.